Luther élete

Élete

Luther Márton 1483. november 10-én született Németországban, Eislebenben.  Szülei második gyermekeként, a kilenc testvér közül nyolcadikként még Luder Mártonként keresztelték, nevét csak később változtatta Luther-re.

Eislebenből 1484-ben Manzfeldbe költözött a család, ahol az apa az egyik rézbányában vállalt munkát. A család 1491-re már szép vagyonnal rendelkezett, Luthert apja a legjobb iskolákba járatta, remélve, hogy fiából jó nevű jogász és úriember válik.

Luther mát öt évesen a mansfeldi latin iskolába jár, amit középkori módszerei miatt nem kedvel. Később átkerül Magdeburgba, majd 1498-ban az eisenachi iskolában tanul. Apja rengeteget áldoz elsőszülött fia neveltetésére. 1501-ben elküldi az Erfurti Egyetemre, hogy valóra váltsa álmát és jogász váljék Lutherből, aki 1502-ben akadémiai, 1505-ben magiszteri fokozatot kap.

Egy legenda szerint 1505. július 2-án, mikor éppen hazafelé tartott, Stotternheimben egy viharban fogadja meg Luther, hogy beáll szerzetesnek. Amikor belép az Ágoston-rend erfurti kolostorába, apja hatalmasat csalódik fiában és hosszú időre meg is romlik viszonyuk. Családja és barátai rosszallásának ellenére Luther 1506-ban szerzetesi fogadalmat tesz.

1507-ben áldozópappá szentelik, és még ebben az évben elkezdi teológiai tanulmányait Erfurtban.  Hatalmas elhivatottságának köszönhetően 1512-ben a teológia doktora lesz és tanítani kezd a wittenbergi egyetem biblia tanszékén.

Luther azonban mindvégig vívódik a benne feszülő ellentétekkel, a büntető Istenképpel és folyamatosan Isten kegyelmét keresi. Pál apostol rómaiakhoz írt levelének alapos tanulmányozása közben jut nagy felismerésére, miszerint az ember kizárólag Isten kegyelméből igazulhat meg, nem pedig jócselekedetek által: "Az igaz ember hitből él".

A reformáció kezdete

1514-ben a wittenbergi templom prédikátora lesz, és észreveszi, hogy sokan nem hozzá járulnak gyónni, inkább elmennek búcsúcédulát vásárolni a brandenburgi és anhaltsi városokba. Luther hitte, hogy mindenkinek Isten kegyelmében bízva kell élnie, nem pedig pénzen váltani meg a vélt bűntelenséget. Nem csoda hát, hogy Luther ellenezte a búcsúcédulák árusítását.

Ugyanakkor ezekből a cédulákból egyre jelentősebb vagyonra tett szert a Római Egyház. A kereskedés 1507-től kezdett erősen növekedni, mivel római kúriának és a búcsúlevelek németországi árusításával megbízott Albrecht von Brandenburg püspöknek egyre nagyobb pénzügyi gondjai akadtak.

Az egyik legelkötelezettebb cédulaárus a dominikánus szerzetes, Johann Tetzel volt, akiről rengeteg legenda is keringett. Tetzelnek tulajdonítják a mondást, miszerint "Amint a pénz a ládában csörren, lelked rögtön a mennybe röppen". Lutherből ez a fajta hozzáállás heves és egyre hangosabb tiltakozást váltott ki. A búcsúcédulák ellenében tartott prédikációk után a legenda szerint 1517. október 31-én végül Luther megírta és – a legenda szerint – a wittenbergi templom főkapujára szögezte 95 tételét.

A tételeket barátainak és egyházi feletteseinek is elküldte egy levél kísértetében, melyet a búcsúcédulákkal kapcsolatban írt. Luther elképzelései megosztóak voltak; a Luthert támogató tudósok és fejedelmekkel szemben Róma egyértelműen elutasította tételeit.  A püspökök óvatosak voltak a reakcióikkal, először a pápát, majd Luther közvetlen feletteseit bízták meg a lázadó szerzetes lecsillapításával.

Száműzetése

Bár Luther 1518-ban megírja, hogy nem a pápaság intézményét akarta támadni, pusztán a visszaéléseket szerette volna megszűntetni, az általa indított lavina már megállíthatatlannak bizonyul. A pápai kúria megbízza az eretnekbíróságot, hogy vizsgálja ki Luther ügyét, de a vizsgálatot elodázza, hogy Németország I. Miksa halála után a császárválasztással van elfoglalva. Luther ügye ismét csak V. Károly megválasztása után, 1520-ban kerül a figyelem középpontjába. 1520. június 15-én átokkal fenyegetik, amennyiben tanait nem vonja vissza. Luther szenvedélyes reakciója minderre, amikor december 10-én elégeti a kiátkozó bullát. Erre válaszul 1521. január 3-án a pápa kimondja Lutherre az egyházi átkot.

Mindeközben Luther önálló teológiává alakítja nézeteit és 1520-21-ben három reformátori írásán dolgozik ("A német nemzet keresztény nemességéhez", "Az egyház babiloni fogságáról","A keresztény ember szabadságáról"), a pápaságtól pedig teljesen elhatárolódik.

Luther ügye elkerülhetetlenül politikai színezetet is kapott, mivel az oldalán álló fejedelmek arra akarták használni, hogy általa gyengítsék a római befolyás hatalmát Németországban. Így V. Károly Wormsba, a birodalmi gyűlésre hívatta Luthert, hogy meghallgassa és visszavonassa vele tanait. A Wormsba vezető utazás során mindenütt lelkesedéssel fogadták Luthert, amit Róma természetesen nem nézett jó szemmel.

Luthert, bár a gyűlésen nem tagadta meg tanait, elengedték és csak miután elhagyta Wormsot sújtották átokkal, vagyis bárki szabadon üldözhette és megölhette. Hogy biztonságát szavatolják, az úton Wittgenstein felé egyik támogatója, Bölcs Frigyes elraboltatta Luthert és Wartburgba vitték, ahol 1522-ig élt álnéven.

Száműzetése alatt ideje nagyrészt a Biblia fordításával töltötte, miközben Wittenberg a reformáció centrumává növi ki magát. Papok házasodnak, Melanchton Fülöp megírja a Loci communes-t, megfogalmazva ezzel teológiailag is a reformáció alapgondolatait. Luther végül 1522-ben a képrombolók miatt érkezik vissza Wittenbergbe.

1522. március 6-i „böjti-prédikációjának” célja, hogy az eredeti céltól radikálisan elkanyarodott reformációt ismét helyrezökkentse. Luther rengeteget dolgozott rajta, hogy tanait és mérsékelt beállítottságát ne értelmezzék félre, és azok megjelenhessenek a politikában vagy az oktatási ügyekben. Az 1524-25-ös parasztháborúk során is arról prédikált, hogy ez emberek szabaduljanak meg az önkényuralomtól, de ne politikai, hanem szellemi értelemben. A parasztok oldalán azonban nem talált követőkre Luther.  Ebben az időszakban Luther rengeteget utazik és rengeteg helyen tart prédikációkat, előadásokat.

Az 1526-os Speyeri birodalmi gyűlésen kimondták, hogy a reformációt nem kell üldözni, a tartományurak dönthettek a vallásgyakorlásról. Ugyanakkor az 1529-es II. Speyeri gyűlésen már az egész birodalom területére kimondták a reformáció betiltását. Az 1530-as Augsburgi birodalmi gyűlésen pedig betiltottak minden újítást is.

Házassága, családja

Eközben 1525. június 13-án Luther házasságot köt az elszegényedett nemesi családból származó, apácazárdában nevelkedett és nála 17 évvel fiatalabb Bóra Katalinnal (Katharin von Bora). A frigy ismét közelebb hozta Luthert és apját egymáshoz, és a család számára egyértelmű volt, hogy Luther nővérének halála után annak hét gyermekét a saját gyermekeivel – Johannes, Elisabeth, Magdalena, Martin, Paul és Margarethe – együtt Márton és Katalin nevelik fel.

Luther az 1522-es Újszövetségi fordításait 1530-ban az Ószövetség fordításával egészíti ki, így 1534-ben elkészül a teljes Luther Biblia.

1530-ban az augsburgi birodalmi gyűlésen Melanchton képviselte Luthert, s itt fogadták el Luther instrukciói alapján az ágostai hitvallást.

A parasztháborúk óta egyre több feszültség övezte Luther személyét. Vitába szállt a holland humanistával, Rotterdami Erasmussal és folyamatosa katolikus támadásoknak is ki volt téve. Emiatt is fontos lett volna a német és a svájci reformáció egyesítése, melyhez Luther és Zwingli 14 pontban foglalta össze tanításait, amiből egyedül az Úrvacsora kérdésében nem tudtak megegyezni – az egyesülés így meghiúsult.

Utolsó évei

Luther utolsó éveit betegségek és Magdalena lánynak elvesztése nehezítették. Türelmetlenné válik, és egyre élesebben száll szembe Rómával is. A tanítást élete végéig folytatta, bár egyre gyengébbnek érezte magát.

1546. januárjában még elutazott Eislebenbe, hogy egy vitás ügyben segédkezzen, de a sikeres békítés után már nem volt ereje visszatérni Wittenbergbe. 1546. február 18-án szülővárosában halt meg. Testét négy nappal később hatalmas gyászmenet vitte a wittenbergi vártemplomba.


Eseménynaptár

Naptár

2018. augusztus
H K Sz Cs P Szo V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31